Hauptquelle · Althochdeutsches Wörterbuch
gisezzen sw. v.
gi- sezzen sw. v. , mhd. frühnhd. gesetzen; as. gisettian, mnd. mnl. gesetten; ae. gesettan; got. gasatjan. — Graff VI,293 ff. ka-sezz-: 3. sg. -it Gl 2,225,58 ( S. Flor. III 222 B, Gll. 9. Jh.? ). 315,34 ( Re ); 2. sg. conj. -es 1,288,11 ( Jb-Rd ); 3. sg. conj. -e H 16,3,4; part. prs. nom. sg. m. -ento 6,4,1; ki-: 2. sg. -is Gl 1,134,31 ( K ); 3. sg. -it 102,9 ( Ra ). 132,18 ( K; lat. prt. ). 178,31. 33 ( beide K; lat. prt. ). 254,20 ( K ). S 279,3 ( B ); 3. sg. conj. -e 10 ( B ); inf. -en Gl 1,92,4. 126,12 ( beide K ); 3. pl. conj. prt. -atin 2,677,14; ke-: 3. sg. -it S 249,27 ( B ); 1. pl. …