Hauptquelle · Althochdeutsches Wörterbuch
binta sw.
binta sw. ( st.? ) f., mhd. nhd. binde; mnd. binde; afries. binde; ae. binde. — Graff III, 136. pintta: nom. sg. Gl 2,164,68 ( clm 6277, 9. Jh. ). pint-: nom. sg. -a Gl 1,487,4 ( Rf ). 574,3 ( M, 7 Hss. ). 2,182,68 ( M, 6 Hss. ). — bint-: nom. sg. -a Gl 3,151,25 ( SH A ). W 56,1.6; -e Gl 3,151,25 ( SH A ). 357,68. bind-: nom. sg. -a Gl 3,151,25 ( SH A, 2 Hss., 1 korr. zu vorbinde, s. dort ). 191,24 ( SH B ). 325,10 ( SH f ). 347,34 ( SH g, 3 Hss. ). 620,44. W 56,1 ( AM ). 6 ( A ); -e Gl 3,191,24 ( SH B ). 361,34; - ] 151,26 ( SH A, Lobk. 434, 13. Jh. ); acc. sg. -un Nc 744,4 [81,10]; acc. pl. …