Hauptquelle · Althochdeutsches Wörterbuch
biheiz st. m.
biheiz st. m. ; as. bihêt; ae. behát n. ; got. bihait n. ; vgl. mnd. behêit n., mnl. beheet n. pi-haiz: nom. sg. Gl 1,96,33 ( Pa ); -heiz: dass. 423,21 ( clm 9534, 9. Jh. ). 438,16 ( M ). 442,29 ( M ). 599,57 ( ebda., 9 Hss., 10.—13. Jh. ). 628,68 ( ebda., 8 Hss. ). 4,221,12 ( Ja ); gen. sg. - ] es 2,114,51 ( M, 4 Hss. ). 601,53 ( ebda., 1 Hs. ); dat. sg. - ] e ( 5 Hss. ), - ] ( 2 Hss.; oder nom. sg.? ) 1,750,7.8 ( ebda. ); nom. pl. - ] a 2,32,23 ( Trier 1464, 11. Jh. ); -hez: nom. sg. Gl 1,96,33 ( K ); gen. sg. - ] es 2,114,52 ( M, Wien 2723, 10. Jh. ); - ⊢ ezza: nom. pl. 774,49 ( Vat. Pal. 1…