Hauptquelle · Althochdeutsches Wörterbuch
lêhan st. n.
lêhan st. n. , mhd. lêhen, nhd. lehen; as. lêhan, mnd. lê e n, mnl. leen n. m. ; afries. len; ae. lǽn f. ; an. lán. — Graff II,123 f. lehan: nom. sg. Gl 2,354,9 = Wa 83,6. 3,237,1 ( SH a 2 ). 274,29 ( SH b, 2 Hss. ). 285,45 ( SH b, 3 Hss. ). 47 ( SH b ). 300,31 ( SH d; --). 686,35. 4,40,14 ( Sal. a 1, 4 Hss. ). 133,2 ( Sal. c ). 197,49. 220,32 ( fragm. S. Emm., 9. Jh. ). Hbr. II,117,31 ( SH a 1 ). Thies, Kölner Hs. S. 170,13 ( SH ); gen. sg. - ] es Gl 2,521,17; acc. sg. - ] 753,35. Mayer, Glossen S. 96,15 (2). 97,9; dat. pl. - ] um Gl 1,388,13 ( Rb ); acc. pl. - ] 560,20 ( Rb ). 689,21 ( Sg 2…