Eintrag · Köbler Mnd. Wörterbuch
stackel M.
stackel , M.
- nhd.
- Stachel, Spitze
- E.:
- s. germ. *stakō-, *stakōn, *staka-, *stakan, *stekō-, *stekōn, *steka-, *stekan, sw. M. (n), Stange, Stecken (M.), Pfahl; idg. *steg- (2), *teg- (2), Sb., Stange, Pfahl, Stock, Balken, Knüttel, Pokorny 1014?; vgl. idg. *steig-, *teig-, V., Adj., stechen, spitz, Pokorny 1016
- W.:
- s. nhd. Stachel, M., Stachel, spitzes stechendes Ding, DW 17, 381
- W.:
- s. nhd. Stackel, M., Stackel, Stange der Schiffer, DW 17, 409?
- L.:
- MndHwb 3, 410 (stackel), Lü 372b (stackele)