Hauptquelle · Althochdeutsches Wörterbuch
leimo sw. m.
leimo sw. m. , mhd. leime, nhd. ( älter ) leimen; as. lêmo ( s. u. ) — Graff II,213. leim-: nom. sg. -o Gl 3,119,4 ( SH A, 2 Hss. ). 603,14. 4,50,18 ( Sal. a 1, 2 Hss., 1 davon lei mo ). 94,40 ( Sal. a 1, 2 Hss. ); -e 3,119,4 ( SH A ); dat. sg. -un 1,613,12 ( M, 4 Hss.; zur Endg. vgl. Schatz, Abair. Gr. § 105 b ); -o Pw 68,3 ( zur Endg. vgl. van Helten, Gr. I § 68 γ); acc. sg. -on T 132,4 (2). 6. 7. 8; laimo: nom. sg. Gl 3,4,54 ( Voc. ). — lem-: nom. sg. -e Gl 3,218,21 ( clm 27329, 14. Jh.; zum Lautstand vgl. Klein, Stud. S. 104 Anm. 35 ). 715,15 ( Berl. Lat. fol. 735, 13. Jh. ) [; acc. sg. -o…