Hauptquelle · Köbler Anfrk. Wörterbuch
krūd st. N. (a)
krūd , st. N. (a) nhd. Kraut, Pflanze ne. herb, plant (N.) ÜG.: lat. herba LW Hw.: vgl. as. krūd*, ahd. krūt Q.: LW (1100) E.: germ. *krūda-, *krūdam, st. N. (a), Kraut; s. idg. *gᵘ̯eru-, *gᵘ̯erHu-, Sb., Stange, Spieß (M.) (1), Pokorny 479; B.: LW (krud) krud 67, 4 (z. T. mhd.)