Eintrag · Köbler Anfrk. Wörterbuch
hirot st. M. (a)
hirot , st. M. (a)
- nhd.
- Hirsch
- ne.
- stag
- ÜG.:
- lat. cervus MNPsA
- Hw.:
- vgl. as. *hirut?, ahd. hiruz
- Q.:
- MNPsA (9. Jh.)
- E.:
- germ. *heruta-, *herutaz, st. M. (a), Hirsch; s. idg. *k̑er- (1), *k̑erə-, *k̑rā-, *k̑erei-, *k̑ereu-, *k̑erh₂-, *k̑r̥h₂-, Sb., Kopf, Horn, Gipfel, Pokorny 574; B.: MNPsA Nom. Sg. hiret cervus 41, 2 Schottius = hirot cervus 41, 2 Leiden = MNPsA Nr. 429 (van Helten) = S. 74, 23 (van Helten) = MNPsA Nr. 300 (Quak)