Hauptquelle · Althochdeutsches Wörterbuch
firsehan st. v.
fir- sehan st. v. , mhd. nhd. versehen; as. farsehan, mnd. vorsên, mnl. versien; afries. forsiā; ae. forséon. — Graff VI,120 f. Praes.: far-sih-: 2. sg. -is Gl 1,112,13 ( Pa ); 3. sg. -it 44,36 ( Pa ); 2. sg. imp. - ] 4,604,23 ( Prag, Lobk. 434, 9. Jh. ); fir-: 2. sg. -is 1,112,13 ( K ); 3. sg. -it 44,36 ( K ). Npw 146,10; 2. sg. imp. - ] Gl 1,216,5 ( K; lat. conj. ); fer-: 1. sg. -o NpNpw 107,10 (= Npw 9 ; uer-). Npw 43,7; 2. sg. -est NpNpw 50,19; 3. sg. -et Np 137,6 ( Hs. W 1 = K.-T. 10,509a,11); 2. sg. imp. - ] Nb 54,28 [45,9] (uer-). NpNpw 36,3. Np 54,2; fi-: 3. sg. -it Npw 137,5; fe-: 2. …