Hauptquelle · Westfälisches Wb.
Brāke Iª f.
Brāke Iª f. ⟨ › brāke ‹ ( Asd Vr ), Ben Hi , ( Lin Al ) Be ( Sp , Bbr Sl , Min Wt , Ahs Am , Stf El , Tek Hö Lb Li , Osn Klön ), Kos Ge , ( Wdf Wd , Bor Xy, Rek Mh Po , Dor Köppen Ku Schleef Wl), Unn Af ( Rü Ry , Sos So = SchmB HolthSos, Lst Ag ), Gel Üd ( We ), Wit Bo , Isl Dh Im Is , ( WoeN ); › brāken ‹ (Sg.) ( Nie Di , Bbr An , Min Ha , Osn Kl Sh , Tek Hb ) Me , › brāk ‹ ( Ahs We , Stf Ho , Kos Kf , Mün Hi Ro , Lhs Sm , Rek Rh ), „ Braek “ ( Kos Hi ), gekürzt: „ Brakke “ ( Mün Kö ), „ Bracken “ ( Stf El ); „ Bräke “ ( Pad Hl, Wbg Wo , Wal Hb ), › breªke ‹ ( Bür Gr ) Hb , Isl Ev , ( Mes Br …