Hauptquelle · Althochdeutsches Wörterbuch
thehsala (st.?) f.
thehsala ( st.? ) f. , mhd. dëhsel, nhd. dechsel; mnd. dêssel ; vgl. mnl. dissel m. — Graff V,124. Alle Belege ( außer Gl 4,95,44) im Nom. Sing. tehssela: Gl 1,519,19 ( M, lat. abl. ). — dehs-al-: -a Gl 1,519,16 ( M, 6 Hss., lat. abl. ). 628,48 ( M, 5 Hss., lat. abl. ). 2,450,52/53 ( 2 Hss., lat. abl. ). 3,266,12 ( SH b ); - ] 4,36,52 ( Sal. a 1, 2 Hss. ); -el-: -a 1,519,18 ( M, lat. abl. ). 3,266,12/13 ( SH b ). 311,42 ( SH e, 2 Hss. ). 637,3. 693,4. 4,280,17 ( M, lat. abl. ); -e 3,678,21; - ] 4,181,52 ( 14. Jh. ); -il-: -a 1,519,18 ( M, lat. abl. ). 3,122,22 ( SH A, 2 Hss. ); -e 414,15 ( Hd.…