Hauptquelle · Althochdeutsches Wörterbuch
lîbhaft(i) adj.
lîbhaft ( i ) adj. , mhd. lîphaft, nhd. leibhaft. — Graff II,46 s. vv. lîbhaft, lîbhafti. lip-haft-: nom. sg. m. -er Gl 2,311,33 ( Rb ); nom. sg. n. -az O 2,1,43 ( D ); gen. sg. n. -es 1,5,24; acc. sg. m. -an Gl 4,25,3 ( Jc ). — lib-haft-: Grdf. -e S 118,16. 119,29 [K.-T. 7,314,5. 18]. Ns 598,28 (2 ; beide -î-). 599,4. 5 ( beide -î-) [270,16. 17. 271,1. 2]; nom. sg. n. -az O 2,1,43 ( PV ); -ez ebda. ( F ); acc. sg. m. -en Npw 143,5; acc. sg. f. -a Nc 809,19 (-î-) [128,13]; nom. pl. n. -iu Npgl 80,1; gen. pl. -ero Nc 782,29. 816,3 ( beide -î-) [100,5. 135,1]; -on 806,17 (-î-) [125,9]; acc. pl. …