Eintrag · Köbler Ahd. Wörterbuch
hintkalb st. N. (a) (iz) (az)
hintkalb , st. N. (a) (iz) (az)
- nhd.
- „Hirschkalb“, Kitz, Rehkitz, Hindkalb, junger Hirsch, Hinde
- ne.
- fawn (N.)
- ÜG.:
- lat. damma Gl, hinnulus Gl
- Hw.:
- vgl. anfrk. hindkalf*
- Q.:
- Gl (Ende 8. Jh.), WH
- E.:
- s. hinta, kalb
- W.:
- mhd. hintkalp, st. N., Hirschkalb
- nhd.
- Hindkalb, N., Hindkalb, Junges der Hinde, DW 10, 1412
- L.:
- Karg-Gasterstädt/Frings 4, 1126 (hintkalb), 4, 1128 (hintûnkalb), ChWdW8 162a (hintkalb), ChWdW9 419a (hintkalb), EWAhd 4, 1050
- Son.:
- Tglr Rb = großes Reichenauer Bibel-Glossar (Karlsruhe, Badische Landesbibliothek Aug. IC = XCIX) (Ende 8. Jh.), TrT25 = Sankt Galler Canonesglossar 299 (Sankt Gallen Stiftsbibliothek 299)