Eintrag · Althochdeutsches Wörterbuch
helda sw. st. f.
sw. st. f.; mnd. helde, mnl. helle; ae. hylde.
held-: nom. sg. -a Gl 3,116,26 (SH A, 2 Hss.). 231,10 (SH a 2). Hbr. I,228,382 (SH A); -e Gl 3,231,10 (SH a 2).
(Berg-)Abhang: helda clivus Gl 3,116,26. 231,10. Hbr. I,228,382.
Vgl. halda.