Hauptquelle · Köbler Mhd. Wörterbuch
hübel st. M.
hübel , st. M. nhd. „Hübel“, Hügel, Erhebung ÜG.: lat. collis Gl Vw.: s. kirch-, über-*, wīhrouch- Hw.: s. hiubelīn; vgl. mnl. hovel, hoevel, mnd. hȫvel Q.: Will (1060-1065) (FB hübel), Dal, Dür, Gl, HTrist, KvWGS (1277/1287), NvJer, PassI/II, SchöffIglau E.: ahd. *hubil?, st. M. (a), Hügel; germ. *hubila, *hubilaz, st. M. (a), Hügel; s. idg. *keup-, V., Sb., biegen, wölben, Biegung, Wölbung, Pokorny 591; vgl. idg. *keu- (2), *keu̯ə-, V., Sb., biegen, Biegung, Pokorny 588 W.: nhd. (ält.) Hübel, M., Hübel, Hügel, DW 10, 1849 R.: gegen hubele: nhd. bergauf L.: Lexer 94c (hübel), Hennig (hubel), …