Hauptquelle · Althochdeutsches Wörterbuch
grînan st. v.
grînan st. v. , mhd. grînen, nhd. greinen; mnd. grînen, mnl. grinen. — Graff IV,328. Praes.: crin-: 1. sg. -o Gl 2,453,50 ( 2 Hss. ). 3,240, 57 ( SH a 2 ). 348,53 ( SH i ); 3. sg. -it 1,600,43 ( M ); inf. -an 376,10; -en 11 ( Sg 295, 9. Jh. ). — grin-: 1. sg. -o Gl 2,382,30. 395,50. 3,220,21 ( SH a 1 ). 240,56 ( SH a 2 ). 276,23 ( SH b, 3 Hss. ). 301,38 ( SH d ). 318,36 ( SH e ). 336,29 ( SH g, 3 Hss. ). Hbr. II,120,51; -e Gl 3,220,21 ( SH a 1 ). 240,57 ( SH a 2 ). 325,45 ( SH f ); -on 240,56 ( SH a 2, 2 Hss.; zu -n vgl. Braune, Ahd. Gr. 13 § 305 Anm. 4 ); 3. sg. -it 1,600,43 ( M ). 2,713,37; …