Hauptquelle · Köbler Ahd. Wörterbuch
bīsant st. M. (a?, i?)
bīsant , st. M. (a?, i?) nhd. Münze, Byzantiner (Münze) ne. coin (N.) ÜG.: lat. stater Gl Q.: Gl (12. Jh.) I.: Lw. lat. Bȳzantius (851), (877) E.: s. mlat. Bȳzantius, M., Münze; lat. Bȳzantius, Adj., byzantisch, byzantinisch; vgl. lat. Bȳzantium, N.=ON, Byzanz; gr. Βυζάντιον (Byzántion), N.=ON, Byzanz; Name vermutlich thrakischer Herkunft W.: mhd. bīsant, bysant, st. M., Goldmünze L.: Karg-Gasterstädt/Frings 1, 1110 (bîsant), EWAhd 2, 108