Eintrag · Köbler Mhd. Wörterbuch
bīsant st. M., sw. M.
bīsant , st. M., sw. M.
- nhd.
- Byzantiner, Goldmünze
- Hw.:
- s. bīsantinc; vgl. mnl. bisant, mnd. bīsant
- Q.:
- Pal, Suol, RqvI, RqvII, HvNst, Ot, HistAE (FB bīsant), Bit, En, Eracl, Flore, GFrau, Herb, Karlmeinet, KvWEngelh, KvWTurn, MorantGalie, PassIII, Rol (um 1170), StatDtOrd, StrKarl, Virg, Wh
- E.:
- ahd. bīsant* 1, st. M. (a?, i?), Münze; s. lat. Bȳzantius, Adj., byzantisch, byzantinisch; vgl. lat. Bȳzantium, N.=ON, Byzanz; gr. Βυζάντιον (Byzántion), N.=ON, Byzanz; Name vermutlich thrakischer Herkunft
- W.:
- nhd. DW-
- L.:
- Lexer 22a (bīsant), Hennig (bisant), MWB 1, 818 (bīsant), LexerHW 1, 283 (bîsant), Benecke/Müller/Zarncke I, 167b (bisant), LexerN 3, 87 (bîsant), DRW