Hauptquelle · Lothringisches Wb.
Tapert m.
Tapert [tâpərt Bo. Vbg. ; tôpərt Lix. Fo. D. Si. Klein- Ro. ; tôbərt, tôwərt Sgd. ; — Pl. –ən] m. Tölpel, ungeschickte Person. — lux. Topert LLU Ga. 450 ; baier. 1, 612 u. ElsWB els. 2, 700 Tapper; Heanzen Mdt.: Taopert From. 6, 29. s. a. Tappes.