Hauptquelle · Althochdeutsches Wörterbuch
knetârin st. f.
st. f., nhd. kneterin. — Graff IV,581.
Erst ab 12. Jh. belegt.
chenetarin: nom. sg. Gl 3,136,54/55 (SH A). — knet-arin: nom. sg. Gl 3,136,53 (SH A, 4 Hss.); -erin: dass. 54 (SH A; -sin). 184,47 (SH B). Hbr. I,286,243/244 (SH A).
Kneterin: knetarin pistrix Gl 3,136,53. 184,47. Hbr. I,286,243/244.