Hauptquelle · Althochdeutsches Wörterbuch
[h]ringila sw. f.
[ h ] ringila sw. f. , mhd. ringel(e) st. f. ; as. hringil(l)a sw. f. ( s. u. ), mnd. ringele sw. f. — Graff IV,1169 f. Belege im Nom. Sing., wenn nicht anders angegeben. ring-il-: -a Gl 2,376,61. 3,103,7 ( SH A, 3 Hss. ). 153,25 ( SH A, 4 Hss ). 198,26 ( SH B ). 294,52 ( SH d ). 493,34. 501,7. 30. 508,45. 512,31. 517,3. 577,15. 578,60. 4,364,44. 57. 684,21. 5,35,49 ( SH A ). Hbr. I,190,262 ( SH A; -a rad. ). 335,307 ( SH A ); -e Gl 3,680,23; - ] 587,2; acc. pl. -in 4,368,30; -el-: -a 3,103,8 ( SH A ). 241,31 ( SH a2 ). 264,1 ( SH b ). 402,45. 478,20. 484,4 ( 2 Hss. ). 485,37. 490,11. Add. II,…